ANYAJEGY

Mysty Kata
Március hajnalán

Kikelet vett ölébe, hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
Világra jött drága kincsét anyám
napsugárba pólyálta, s fényével átölelte.
Magához oly közel, miért könnyezett!?
Sírásuk Élet könyvébe írta:
"Istentől ajándékba kapja.."

Csupán egy kép

Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár csupán egy kép.

Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.

Karcolata jele befagyott hóba,
Felenged vajon szívekhez szólva,
Csak szeretve, a hit örömére lelten?

Szűzi mosoly, béke, ártatlanság!
Szülőd-e emberibb, új érzésvilág,
Csíra-e puhább, melegebb kebelben?

szerz.Mysty Kata

Mysty Kata
Ötvenen túl

A jelen valós,
a múlt mese,
a jövő...
sorszám.

Az én ellenszegül,
a te kimerül,
az ő,
rajtad csak derül,
de a mi-re lassan
Fény terül,
s pont kerül.

Ötvenen túl
a póráz lazul,
a hang halkul,
a harag puhul,
a harc tovább dúl,
a gond válladra hull ,
s te állsz konokul.

Ötvenen túl
az igaz, még igazabb,
a hamis, még hamisabb,
minden tér végesebb,
az idő egyre tétlenebb...

Az élet szín és játék,
benne minden ajándék.
Szobra már rég kész.
Szikrája hunyni kész.

Később aratókhoz

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!
 
Tunyogi almáskertek!- ti most
 intetek bátrabb merszet?!
 
Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!
 
Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....
 
Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!

 szerzőinév: Mysty Kata

Mysty Kata

Feketém

Kormos éjt söpör el

feketém.

Versem bennem alszik még.

Kávés

   poharamban virradnak soraim;

Napjaimnak örök örömei,

tündöklő fáklyák e létben,

tetszhalott reményben.

 

Mysty Kata  : Szerelem szülte...

Szerelem szülte
 az egész világot,
Szerelem oltott be
minden virágot.
Szerelemben fogant
tél, tavasz és nyár,
Szerelemben meghal..
az őszi magány.
 

Szerelemfohász
- fiú és lány bók...
Levegőben sikló
költöző madárszó!
Halállal birkózó
sík rét és mező
szeretet -, bizalom
- és akaratfüggő.
 

Isteni dajka a
a szülő, és őrző
Angyal meg ördög,
'kinek egy szava sincs...
Néma gyerek,
szavát anyja sem érti...
Királyi trónján,
koldusszívként vérzik.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat