ANYAJEGY

Mysty Kata :

                    A csodagyerek 

                
               Sorsodban sorsomat lelem ,
              Sorstalan voltál Te csodagyerek!
                   Fölélted  magad magad . ..     
              Maguk alá gyűrtek , tapostak
               viharvert , mostoha évek ...
                Árván koldultad kenyered,
       kegyelem kenyéren tengetted életed  .              
                Csaptak  rád ostor véget ,                  
              idegsejtjeidbe halálos mérget .
                     Egyetemi kiebrudalt
                    jártad haláltáncodat!

         A szerelem itala kedved csak beásta  ,de
         elméd a gyógyírt benne sem  találta.    
                    - A munka lett volna -
                 ami a gondod megoldja!
             Ilyen terápia  kincset ért volna!
              Nem meghalni, megélni vágytál :
                    - normálisan, tevően ..
        A kötészet szentegyháza táplálta szíved ,hol
                mindig talpon maradt  hited.
            De mit ért , ha  nem voltál sínen?
 
 

Mit is mondjak ?


Nem az vagyok, kinek
látszom ; játszom , mert
bennem van a gyerek is még;
Egészen belül, szívem
csücskén ül ,  hol
a vér áthatol  ,
s démonok elcsukló sikolyától
dideregvén áramol.
Szerelmek tőrei a kamrák mélyén
tétován vágnak léket már , bár
Ámor nyilai röpködnek ; netán
céljukat tévesztve ostobán.
A lüktetés zenéje a memoár.
Az Élet ül pitvara sámliján.
           *
Harcom az arcom...
Szemem a kardom...
Szívem a dalom...
Fegyverem a szám...
         *
Kályha vagyok
az otthonomban, levegő
a létnek ...
víz a világnak,
vágy a végtelennek , temető
a titkoknak,
örömforrás Neked..
ha engeded.

Lant, fáklya
 
Alant a Lant
nem áltat.
Mint Fáklya
megáldottan
lángoltam...
Nem álmodtam,
lanttalan
égni vágytam
elfojtott
vallomásban...
 
 szerz. Mysty Kata

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat