Mysty Kata
Miért, miért...
A Nap helyére miért vágynál...
a helyében csak szabódnál,
ott látnád-e inkább magad!?
Korongra égnek a szavak.
Nem a fénye, de sugara
lehetsz, - csak maradj!
Szereteted melegét add,
de ne várd, hogy visszakapd!
A Hold pályáját miért futnád,
éjeken át kufárkodnál...
Uralkodnál sötét mezőn
- csillag-nyáj közt pásztor-sellő?!
Ragyogj inkább tenger tükrén ...
szívörömért - vízi tündér!
Még nincs itt....
Temető a föld,
temető a völgy, a kút.
az élet elfut....
Temető a vágy,
temető az ágy...
Nincs kiút,
bármerre futsz!
Temető a szív, temetőbe hív,
Temető a rím...
a végre hív....
Mindent visz...
Temető az ég, temető a rét,
temető a híd...
Földbe temető ember-mező...
az élő is halott...
Még nincs itt a Feltámadott!
Háború
Nincs arca, csak sarca.
Áldozattal kárhozatba,
veszteségbe, visz pokolba!
Vesztessé tesz, - nem kevés!
A gyász nő, nincs vetés,
se aratás....
de vigad, kacag
a halál.
A gonosz tetterős,
gyűlölete tetőz,
fertőz!
A "Ne ölj"
parancsát megszegő
talpon áll...
a bűn ténye élen jár,
mélybe ás...kardra hány.
Ó jaj, mennyi vérontás!
A bűnös ártatlan,
tékozló, álmatlan...
Nincs felelős...
- csak "fele hős!"
Kacagj a Napba,
foglald aranyba...
Lépj be az őszbe,
bújj köpenyébe!
Fogd a ravaszt,
Várd a tavaszt!
Állj csak fa alá,
szíved kalapál...
Várj ott egy vadra,
szerelem magra.
Váj csak a magra
szerelem vadra ...
Mysty Kata
Igen, őrködöm
Betakargat őszi lomha lomb,
el nem rejthet , mert nem is hagyom..
Hallgatagon belesimulok
árvaságom mese, indulok.
Hívogat a tarka fénymező,
a bánatot majd eltemető,
Várakozom, visszatér a nyár ..
édes élet benne visszajár.
Öröm ködök , igen őrködöm,
a barátság szép , - gyönyörködöm.
Virtuális bár, de oltalom,
Elszakadni? - jaj, ez borzalom!
Túléli az őszi hervadást...
Téli fagyban is vigyázzban áll.
Szív repesve várja a tavaszt,
Isten kertje termi a malaszt.
Isten termő kertje itt maraszt.