Mysty Kata
Úgy vártatok
Vártatok, mint Messiásra,
én lehettem szívetek
legeslegszebb dobbanása.
Első szó, az első lépés,
cirógató, becses érzés...
Játék-sikoly, még több mosoly,
boldogabb és szebb gyermekkor!
Gyerekszoba mesevár
derültsége tündértánc!
Vidám perc és fényképarc,
mézédes szeretetharc!
Meseéhség fénylőn-kék,
Táplálgat hisz eleség.
Szivárványt festő a hegye,
megnő a gyerek ereje.
A meseéhség nem egyéb,
minden korban eleség!
Felhőtlen kék gyermekség,
Szivárványt fest, s az ívét
Átrajzolja szívverés,
Arannyal telt szívet ér!
Ahol élt egykor a mama,
ott született nekem csoda.
Amihez kezét érintette,
gyermeki lelkem megihlette.
Amikor meleg szava szólt,
hozzá semmi nem volt hasonló.
Szeretetét tetteibe ölte,
karácsony örömét is hozzá öltve.
Karácsonyfa dísze; fán függő dió,
karamell-cukorka, olyan mosolygó.
Díszes skatulyák, papírfigurák,
linzercsillag, alma, - hazai - jonatán.
Betlehem csodája hozzánk
beköltözött, melegével köztünk
fényárba öltözött. Drága, jó
édesanyám ezt most köszönöm!
Mysty Kata: Csoda született
Mysty Kata
Halvány sárga rózsa
Halvány sárga rózsa,
mintha lelke volna,
anyukámról szólna,
mandalába róva.
Kedvenc virága volt,
magát látta benne,
amint sápad, hervad..
besárgulhat , szenved...
Kedvenc virága volt,
magát látta benne,
Sápadtság e földön
színtelenül rejt el.
Kedvenc virága volt,
magát látta benne,
sápadt-földiségét
a színébe rejtve.
Kedvenc virága volt,
magát látta benne,
Sápadtsága földi,
elhalkul rejtekén.
A boldog órát leste,
kedvesét kereste.
Földi jóból egy részt,
feledőn az egészt.
Csak vendég az öröm,
ritkán kopog, s köszön.
Halvány sárga rózsa,
te mást tudsz-e róla?!
Első szó - majd utolsó.
Bölcső és a koporsó felett
biztosan elhangzó...
Örök tavasz, liliomfa...
Nyári est friss illata.
Őszbe hajló ág varázsa.
Lelkünk élet-akusztikája.
Szeretetnek palántája.
Belső béke kiáltványa.