Mysty Kata

Hó porzik

Friss hó ropog, serceg talpunk alatt.
Legyező dérfolt, s díszfátyol a fákon,
jól vigyázók legyetek e nap alatt,
a hótól habzó, zöld fenyőágon.

A hideg is enyhébb lett így a télben,
lépéseink nyomában "Ő" a zenész,
Csönd hever kertek havas ölében.
Bolyongó kedvünk pusztán` merész.

Hógolyó-szépítő mosollyal landol.
Hó porzik, szökken, szemünkbe röppen;
Csilingelő szánkót képzelet rajzol.
Rajta gyermekszem kacagva zökken.

Mysty Kata

Hósivatag ma a táj

Hósivatag ma a táj,
beleolvad galambpár.
Egymás mozdulatát lesik,
a fagyot is elviselik.

Hósivatag - ó de szép!
Csupa-csupa hófedél.
Mint rézkarcok kontúrjai,
rajzolódnak fák ágai.

Én, ha most ott lehetnék,
őket rögvest megetetném.
Szánkómon,én azzal megyek,
több napra-valót viszek.

Hóba vésném üzenetem,
"szentegyházam ez itt nekem!"
Hófolyosón - tisztaság,
milyen csodás e világ!

Mysty Kata

A tél

Dércsípte arcokat
éget a friss hó,
beföd messzeséget.

Alatta életharc -
vermek gondtalan
magányban hevernek.

A tél egy csendes társ,
szépsége mily ékes!
Nem munkamániás,
tisztaságra éhes.

Hópihe pöttye hull,
röptében ágra száll.
Csücsül egy jégmadár,
fején kis hó-köd-fánk.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat