Mysty Kata
Két Fél egy egész
Társ a társával egész,
Egyedül - csak Fél,
ha nem kerek, s nem ép!
Önzés foglya, - meg is fogja!
A két különc fonat, összeférve,
egymásban oly mesés...
az Ősz rókaveres ölén.
A társ társával már nem "fél",
öröme is kerekebb Egész.
Milliótól "megélten,"
másikat szorítva ölében,
szeretetédes ízében
erjedŐ !
Nő marad, az igaz, s a szerető!
Mysty Kata
Itt vagy még
Ágyazz a szívedbe,
költözz a lelkembe,
erősíts, építs, s engedd,
hogy legyek menedéked.
Temesd a múltat el,
kísért, de szenvedd el.
Jobb jelent érdemelsz,
hozzám jövőnk emel.
Tedd kinccsé életem,
te leszel mindenem,
Itt vagy még énvelem,
elég lesz majd nekem.
Mysty Kata
Szeretve
Az anyaság szépsége
tesz igazi nővé.
A gyermekkel éden
élet - teljessége!
Csak szeretve nemzel
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
új testet a testben.
Világ világa az...
Anyaság-szerelem!
Alázatköteles
minden gyermekáldás.
Mysty Kata
Esik
Felhőből csurran,
édeni lehelet, - fátyol.
Szeretem, ha esik.
Ahogy a csönd eltávolodik,
és mi közeledünk
csupa könny ablakunk felé.
Zendül záporos zene,
s csobogó cseppek
halmán kél nyugalom
s nüansznyi izgalma
bennünk..
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök..
s nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás...
Elillan a perc, de pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend,
de a szemedben
mintha újra cseperegne...
Mysty Kata
Színezd át életed!
Ha megfakultak testeden az érintések ,
az öntudat mércéje, arcod hamva, éned fénye,
ajkaid pírja, csókjaid íze;
Színezd ujjra, színezd újra !
Ha halványultak tekinteted tüzei,hangjaid
tónusai,szavaid színe,mondataid módjai,
igéid "ideji",a tagadás útjai;
Színezd újra, színezd ujjra!
Ha színtelenedtek az ünnepi fények,arcod
mosolya,pillantásaid leple,lépteid nyoma,
a hétköznapok ritmusa,dacod felhői ;
Színezd újra, színezd ujjra!
Ha szürkültek szüleid álmai,őseid sírfeliratai,
barátaid levelei,ismerőseid "intési",
az evangélium igéi,szeretteid bájai ;
Színezd újra, színezd ujjra!
Ha hókultak benned a kották hangjegyei,
a múlt emléklapjai, táncaid örömei,a jelen
izgalmai,a muzsika szólamai,Bibliád lapjai!
Színezd újra, színezd ujjra!
Mysty Kata
Hullám a szeretet vizében
Nem tűntem el, csak a csönd ölel...
s huncut kis bohém terve terel;
Keressen, aki hiányomtól
izgatott kérdéseket tesz fel.
Nem tűntem el, de rejtőzködve
Kedv - sziget őriz, magába ölel.
S gondolataimat összefonja
mosollyal teli örömök völgye.
Teljen csakis velem a kedve,
az élet még átölel nevetve,
Hullám a szeretet vizében
eltüntet majd, - kénye-kedvére.
Mysty Kata
Láttam sírni a napot
Könnyezem...
Nem áradó könnyzuhatag ez,
nem a bánat szemgödröt áztató nedve!
Mint a tenger örömtől sós vize
kellemes, mert velem sír a Nap is!
Átéli lelkem keserédes mély titkait;
s föloldozza bűnös világom.
Örömittassá teszi álmom!
- Te láttad már sírni őt?
Nem, ezt te nem láthatod!
Folyik fénytollú habja,
útját nem állja gond folyama.
Valami éteri csoda cseppje,
csendes árja oldja izgalmait
a múlón feledtető hajnaloknak.
Könnyáztatta szemmel látok,
génjeimen mosoly buggyan át.
Édeni, mint fürge csillámok a havon,
mert láttam sírni a Napot!
Vágyunk nyarat kereső,
kergetve tonizálja óhaj.
A mégis jobbat keresőt
húzza vissza torzító sóhaj.
Agyunkban kecsegtető,
burjángzó teher villan,
járulékos baj a nyomelőd,
tömény méreg, s harag-iga.
Vezet minket lelkünk szomja,
társul vele gerjedő akarat.
A gyengélkedő hit motorja
nyerőnek mindig megmarad.
Sóvár, erőtelen testünk fukar,
mégis bőségért hajló...
mert eleget, leget akar.
Az ismételt baj megriasztó.
Mysty Kata
Napom Napodban
Ragyogva kelnek ma már reggelek,
amióta megismertelek,
Örömfelhőket úsztatnak szelek,
amióta szárnyad lehetek.
tisztább hitmesék lettek dalommá,s
Napom Napodban fürdeti mosolyát.
Mysty Kata
Dallá lendült hinta ring
Bármiről nem írhatok,
kötve kötnek metrumok.
Evez ritmus, üt a rím,
dallá lendült hinta ring!
Szavak sora, strófa kész,
frissen sül, mint jó kenyér,
kiröppenő buborék
gyöngye; szálló költemény!
Akármiről zenélek,
fülednek is kellemest,
fülbe mászót, meséset,
jó és formatervezett!
Szikrája ad meleget,
Szépbe szövi hitedet.
Csermelyként csobogó dal,
enyhet ad, és vigasztal!
Mysty Kata
Mindörökké
Érzem még, örökre szeret,
örökké él a szerelem.
Mindörökké ég, lángja még
életet vérző bíbor ég.
Tavasz jön, és csupa virág,
zöldbe borul egész világ,
Napkorongon is madár ül,
fény - fiókáknak hegedül.
Szív a szívnek olyan áldás,
sziklakerti virágágyás,
vízesésnek muzsikája,
csendéletnek színvilága.