Lelki szépség
nagy-nagy érték,
Versben mérték...
semmi kétség!
mystykata
Az a művész, aki
Az a művész, aki vágyakozó szívvel átadja magát Istennek, aki valóban elismeri, hogy a tehetsége felülről kapott ajándék, egyszer csak átéli, hogy Isten kezd el alkotni rajta keresztül.
Simon András
Boldog mosolyt bont a faág,
mély barázdát fodroz határ.
Virágillatot borzol a szél,
így int végleg búcsút a tél.
A természet lassan ébred,
kitekinthet, fel az égre!
Jöjj kikelet! - Vidám színed,
sok reménnyel táplál szívet.
Szelíd vággyal vigadva int,
magot szórni hí(v) - lenni kint:
Ha nem mozdulsz, hát rád legyint,
játszva mégis nagyot kacsint.
Kékül a tó - vize, tisztul,
benne nyüzsög, - élet virul.
A földre csak zöldet fest,
de fényt rajzol a csillag-est.
MystyKata. Tavasz-dal
Az emberi életnek (...) csak egy tavasza van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé soha!
Gárdonyi Géza
Mysty Kata
Téltemető, hóvirág
Téltemető telet temet,
- tetemének helyet keres
ide - oda hegyoldalban -
elsiratja ezer dalban.
Dermedt síkon hóvirág nő,
olyan mint egy hókirálynő.
Szemlesütve, alázattal,
harangszirmú szép a tavasszal.
Nem is vágyik melegebbre;
- a természet menetrendje,
bizonysága az öröknek,
egy örökzöld kis Örömnek!
alcíme: "Csodák hölgye vagy, s madara."
Mysty Kata
Tavasznyitány
Kikelt már a kikelet,
hallom, hogyan csicsereg.
Tavaszra úgy hangolok,
hangvillám is mollban gong.
Szélcsend is csodálkozik,
fű, fa, virág tollászkodik.
Hő fokán lég-tornázik,
fára vajon miért mászik?
Illata szárba szökken,
fénynyelő zöld köntösben.