Mysty Kata
Tanulj a lótól!

Szédületes vágtát
hímes réteken...
Lüktető menetelést
szélfútta végeken

Keresztbe tett fákat
ügetőn átugrani,
szennyezett folyóból
"tiszta vizet inni".

Édes nemes tüsszentést
a nyári forróságban...
Bátorító nyerítést
egy kietlen várban...

Andalító szendergést
a hétköznapi létben...
Szelíd bátorítást
vak szédítő szirten...

Kivételes szeretetet
kiszáradt sík mezőn...
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn.


Mysty Kata
Lóhátról...

Megkérdeztem én a tavaszt,
nyarat hoz-e, netán havat!
Lóhátról csak ennyit mondott,
Kíváncsiságod ostoroz!

Pillangó száll, rajz a Napon,
szélben száguldó lovason.
Kikeleti színek szállnak;
fűre , fára, minden ágra.

Tavaszhírt majd nemsokára,
madárdal hoz, és kokárda.
Pegazuson röpül hozzánk,
Egy virágzó Magyarország!

 

Mysty Kata
Vendel és Vandál

Jó lóra tett Vendel,
most magas lovon ül,
hisz jó posztra került...
Rég nyeregben van,
és formába lendült.

Nincs már csikófoga
csak egy nagy - nagy toka
lóg a nyakán, amin
aranynyaklánc csillog

mint egy díszmadzag;
tartja meg kitűzőjét,
neve ott fityeg rajta.
Nem adná egy vak lóért

fontos posztját, törtet...
egy fenékkel két lovat
megül, ki sose hűl ,
bár izzad, mint hat ló!

De ellenfele Vandál,
csak a pillanatra várt ,
lelökte a magas lóról,
összerúgták biz' a patkót!

Nagy a feje, búsuljon
aláva_ló, nem rézpatkó!
Ha eb ura nem fakó,
a patkószeg is verve jó!