Mysty Kata
A mégis

A mégis felkelés akarata motivál,
A mégis szeretet heve hajt feléd.
A mégis részek raknak egésszé,
A mégis élek makacs szenvedély!
 
De van - e mégis, van-e egyáltalán,
bárcsak egyszer magát megmutatná!
Jelét adná hollétének, csak picit jelet,
nem veszteném el szökevény hitemet!
 
Ingatag lapály mozog talpam alatt,
cápaívben feszül meg fájó testem
és futó álgyönyörtől tovább űzötten,
égnek a dalnok kavatinái* bennem.

Az erény

Építs fájdalom,
ne henyélj!
Az élet veled
csak büszke
Hetykeség!

Szépíts fájdalom
arcomon égj!
Ütésálló
rajtam  még
az erény.

 /Mysty Kata/

Mysty Kata

Hintaszéken...

Hintaszéken röpülök
múltammal hátam mögött.
Jelenem a mellemen
lepedőbe tekerem.
Takarom fázós torkom
hangom meleg dalokba
reszkető kézzel fojtom...

Harmat lepi már minden
örömöm, a torkomon
hattyúdalom köszörülöm...
Tovatűnt időnek lábnyomain járok,
Betakarja hantom gyönyörű világom.

Mysty Kata

Érzelemviharban

Ha játszom zongorán,
hangjától rezzen bensőm.
Lant is szólhat szoprán,
pulzál, mint érben ütőm.

Nem érzek haragot,
vélem: megbocsátok.
Van is "mustármagom";
orromig mégse látok?!

Miért érzek iszonyt,
kő ellenállásban!?
Elszenvedve viszonyt,
látszat nyugalomban.

Elnyűtt ideg rostjain
jöttment frontok hege...
Tűrésmenet koncai;
a lelkiismeretem.

Áldom szükségemért
a szél- és a célirányt.
Meghozta békességért
magját broméliám...

Mysty Kata

Derengés

Szent voltam - téged most tagad,
Naiv voltam - értem a szavad,
Szelíd voltam - harcos leszek,
Nézz csak rám, látod?

Látod? Képem torzítja
gúnyosan ravasz, kérdező kamasz.
De ravasz, ravasz, de kínzó, de fájó -
Zokog! Miért?

Szeretetre éhes gyermek rí,
Vagy szerelmét szánó Virág?
Ámor, nem igazi! Nyilad szüntesd.
Vak voltam. Üss meg.

Mysty Kata
Zsákutca-harc

Árként sodródunk, terheket
cipelünk mostohán,
a szülői vágy, illúzió!
Szakadhat a sánc, minden
hiába; szélmalomharc!

Küzdve, kérve tehetetlen,
hiába ,a baj: veleszületett.
Nem és nem változtathat
helyzetén! Semmit se
tehetni - még oly nehéz!

Hiába vért, hiába kard:
csupán zsákutca a harc!
Hitét, aki feladja,
csak kétségek alanya,
nem segít gyermekén.

Csak
ha
békében, s
hittel
remél.

Mysty Kata: Tanulj a lótól!

Csodálatos állatok a lovak! Erőt , békét , szeretetet egyaránt sugároznak . Mióta a lovasterápiával találkoztam, vallom: orvosainkat megszégyenítően kezelnek, sérült gyermekek háláját viszonozzák !!

                         Szédületes vágtát                           

hímes réteken...
Lüktető menetelést
szélfútta végeken.

Keresztbe tett fákat
"ügetőn" ugrani,
szennyezett folyóból
"tiszta vizet inni".

Édes nemes tüsszentést
a nyári forróságban...
Bátorító nyerítést
egy kietlen várban...

Andalító szendergést
a hétköznapi létben...
Szelíd bátorítást
vak szédítő szirten...

Kivételes szeretetet
kiszáradt sík mezőn...
Rá jellemző ragaszkodást
égbe nyúló tetőn.

 Mysty Kata
Kis fantázia-dal

Reményt kaszálva jár a hold,
nem csillagoknak udvarol.
Mosolyban fürdik, oly kacér,
azt mindig tudja célhoz ér.

Nap fájó fénye oda'fér,
és szikra éle hozzá'ér,
de meg nem gyújtja, égtől kék,
széltől a hosszig dísze ék.

Téli éj szalad a hóban,
fehér csíkoz, szél is nógat,
nyomban sikít jég a fagyon,
a hold is a napért rajong.

Mysty Kata
Kékje szilva


Tenger szája
napra tátva,
Kékje szilva,
mesemázba
lelkét mártja.

Csengő habban
moraj hangja,
Testaranyban
arca hamva.

Szeme bárka,
kézben málha,
szívén társa,
bálna-mátka.

Vágya fáma,
röpít álma,
Bércre hágva,
merül el az
ég hajába.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat