Szabo Katalin/Mystykata/
Népek tavaszáról...
Gyerekcipőben jár - kel még virágzón a tavasz,
A tett beszél, s mérgező konkoly az intrika!
Ha mozdul a láb, a kéz, s nem árt a tétlenség,
halad előre , s egyszer biztos, csak hazaér!
Sem idegek harca, sem bolygatók kudarca,
nem demokrácia, csak balgák királysága;
A rend oldalán csak a cselekvés dominál,
álnok áldozat, akit nem érlel az idő.
A fortélyos félelem izgat, nem igazgat,
Igazat igazol a hamis, nem igazít,
Ha labdába nem rúghat, emiatt nincs nyugta,
szid ő edzőt, csatárt, bírót és a játékost...
Olimpiáról álmodik, ahol a játék
érdem, és örömét osztja szét a tehetség.
Népek tavaszáról vajon ki álmodik még,
ha most , itt a sajátját is elveszteni kész!?
Március 15.
Szabadságunk születésnapja
Március 15.
Büszkeségünket dagasztja.
Költészetté lett malasztja.
Élt a pillanat,
él a pillanatban,
smaragdban fénylett,
Fénylik,
Megmaradt,
S
megmarad!
*
Születésem napja !
- március 15!
Büszkeségemet
dagasztja.
Költészet lett
malasztja;
az élt pillanat;
Élek a pillanatban,
Halni készen,
áldott tavaszban...
Mysty Kata
Március hajnalán
Kikelet vett ölébe, hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
Világra jött drága kincsét anyám
napsugárba pólyálta, s fényével átölelte.
Magához oly közel, miért könnyezett!?
Sírásuk Élet könyvébe írta:
"Istentől ajándékba kapja.."
Én még nem voltam kíváncsi,
anyám kínjait nézte sok kíváncsi,
- Születésem meggyötörte -
Miattam, ó, hogy mit szenvedett!
Vétlen okozója, én,'ki farfekvéssel születtem,
láztól, kíntól gyötörtem.
E lázban égtünk, égünk...
a "Naplementtől" félünk!
Semmiből valakivé a gyermek
az anyai szeretetben szépül...
Lelke is épül, és az égbe készül.
március 15.